|
Itt nincsenek konkrét
adatok és elérhetőségek a bevásárlóközpontokról, mivel
azok a magánszféra területei. Az oldalon, a "Játszóhelyek"
adatbázisban való említésük tájékoztató jellegű, mivel
témánk szempontjából nem elhanyagolható az a műsormennyiség,
amely ezeken a helyeken látható elsősorban "sátoros
ünnepek" alkalmával, vagy estleg valamilyen más
rendszerben.
Programjaik megtalálhatók az interneten a saját oldalaikon
vagy más módon.
A bevásárlóközpontok
rendezvényterületein kb. 10 éve jelentek meg a színpadi
jellegű előadások. Műsorok, rendezvények már az első
bevásárlóközpont megjelenése pillanatától voltak a
különböző naptári ünnepek alkalmával. Ezek célközönsége
a fiatalság volt, ahogy és azóta is az. Együttesek,
rövidebb, szórakoztatónak szánt blokkok (bohóc, bűvész,
egyéb előadó, zenei programok), divatbemutatók, táncprodukciók,
a show-business "kellékei" láthatók ilyenkor.
Jók és kevésbé jók egyaránt megtalálhatók, mint bármilyen
más műfajban, szórakoztatási helyzetben.
A mesejátékok, a bábszínházi, gyermekszínházi előadások
megjelenése és annak térhódítása azt mutatta, hogy
a fiatalok mellett a családok, a kisgyermekes szülők
is célközönség lettek. A gyermeken keresztül a felnőtt,
a potenciális vásárló az ingyenes program nézőjévé
válva alkalmi vagy akár rendszeres vásárlója lett
a kulturális terméket ("színházat") biztosító
bevásárlóközpontnak. Legalábbis ennek megvolt, és
megvan az esélye.
Noha változatlanul
nem alkalmas színházi tér egy bevásárlóközpont rendezvényterülete,
mégis kiegészítőkkel, különböző, rendszerint a szakértelem
teljes vagy részleges hiányát jelző törekvésekkel
igyekeztek, igyekeznek alkalmassá tenni a szórakoztatásra.
Ennek a folyamatnak is megfigyelhető volt egy fejlődési
iránya.
Ezekre a helyekre elsősorban ügynökségek szerveznek
előadásokat, de néha maguk a marketingesek, a bevásárlóközpont
alkalmazottai. Az eltelt évek alatt, a piaci viszonyok
és igények, a kínálat hatására furcsa módon a színház
egyik területe még egyértelműbben fogyasztási cikk
lett, mint bármi más a kirakatokban, a polcokon. Szolgáltatás,
kereskedelem, kulturális piac, adok-veszek, mint bárhol
a kultúra fellegváraiban, vagy az utcai piacokon.
A jelenségnek -
bár leggyakrabban szinvonaltalan produkciók láthatók
részben a körülmények, részben az igénytelen társulat
vagy előadók miatt - van egy érdekes vetülete. A bevásárlóközönséget
közelebb hozzák, hozták a színházi műfajhoz. Hétköznapi
jelenséggé teszik a színpadon való programokat, alternatívát
nyújtanak más szórakozási módok mellett, és ez nem
feltétlenül káros jelenség. A televízió, az internet,
a fogyasztói attitűd megerősödése, a nagy jövedelmi
különbségek, társadalmi feszültségek, reklámdömping
hatásain szocializálódó gyermek- és ifjúsági réteg
találkozik alkalmanként egyfajta színházi helyzettel.
Ha megtanulja a
szakma ezt a kérdést is a helyén kezelni, akkor bíz
az is lehet, uram bocsá', az is előfordulhat, hogy
a bevásárlóközönség-gyermekek lesznek a jövő színházszerető
felnőttei. Mindenesetre nem nagyon engedhetjük meg
magunknak, hogy ebben a kultúráradatban és versenyben
a lemondjunk arról a rétegről, amely bizony megszólítható
még ezeken a játszóhelyeken is, és a színház számára
"megfertőzhető". Ez persze nem jelenti azt,
hogy a mai helyzet jó, és minden tekintetben követendő
volna, inkább azt, hogy tudomásul vételével a valóság
egy darabja "kodifikálódik", és járja a
maga önmagától és elsősorban piaci hatások miatt változó
útját.
Cs. Gy. |
